Kezdetben bosszankodva fogadta a magyarok egy része az új palackvisszaváltási rendszert. Sokan panaszkodtak a sorban állásra, a hibás automatákra vagy arra, hogy egy-egy palackot nem fogadott el a gép. Mindezek ellenére egyre inkább úgy tűnik: a rendszer környezetvédelmi szempontból működik, és valóban csökkentheti az eldobált italos hulladék mennyiségét Magyarországon.

A rendszer lényege egyszerű: az italos PET-palackok, alumíniumdobozok és bizonyos üvegek után fizetett 50 forintos díjat a vásárló visszakapja, ha a csomagolást visszaviszi az automatába. Ez az aprónak tűnő összeg azonban meglepően erős ösztönzővé vált. Az üres palack hirtelen nem szemét lett, hanem „érték”. Emiatt sokan azok közül is elkezdték gyűjteni és visszavinni az italcsomagolásokat, akik korábban kevésbé figyeltek a szelektív hulladékgyűjtésre.

A rendszer sikerét a számok is mutatják. Magyarországon rövid idő alatt milliárdos nagyságrendben váltottak vissza palackokat és dobozokat. Ez azért fontos, mert korábban ezek jelentős része a kommunális hulladékban, rosszabb esetben pedig az utcákon, parkokban, kirándulóhelyeken vagy vízpartokon végezte. Minél több csomagolás kerül vissza a rendszerbe, annál kevesebb marad a természetben vagy a vegyes szemétben.

A változás sokak szerint már a hétköznapokban is látható. Kevesebb az eldobott sörösdoboz és műanyag palack egyes közterületeken, és a kukákban is kisebb arányban jelennek meg italcsomagolások. Bár erről még kevés az átfogó magyar statisztika, más európai országok tapasztalatai alapján ez teljesen reális folyamat. Németországban vagy a skandináv államokban például évek óta bizonyított, hogy a visszaváltási rendszerek jelentősen csökkentik az utcai hulladék mennyiségét.

Persze a rendszer messze nem tökéletes. A magyar fogyasztók egyik legnagyobb problémája továbbra is az automaták működése. Sok helyen hosszú sorok alakulnak ki, egyes gépek gyorsan megtelnek, és előfordul, hogy a visszaváltható palackot sem fogadják el elsőre. Vidéken ráadásul még mindig akadnak olyan kisebb települések, ahol nehezebb elérni az automatákat. Emiatt sok ember számára a palackvisszaváltás inkább kényelmetlen kötelességnek tűnik, mint környezetbarát újításnak.

Kritikák gazdasági oldalról is érkeznek: többen kifogásolják, hogy a vissza nem váltott palackok után bent maradó összegek jelentős bevételt jelenthetnek a rendszer üzemeltetőjének. Ez a vita valószínűleg még sokáig része lesz a magyar közbeszédnek. Ettől függetlenül maga az alapelv működni látszik: ha az emberek pénzt kapnak vissza a csomagolásért, jóval kisebb eséllyel dobják azt el.

A palackvisszaváltás talán nem oldja meg önmagában Magyarország hulladékproblémáját, de hosszú távon fontos lépés lehet egy tisztább és tudatosabb rendszer felé. Az automaták sok bosszúságot okoznak, mégis úgy tűnik, hogy közben lassan átalakítják a fogyasztói szokásokat is. Talán éppen ez a legfontosabb eredmény.