A börtönök az ókorban nem büntetőhelyek voltak, oda zárták be a letartóztatottakat, a kivégzésükre várókat. Az ellátásuk attól függött, melyik társadalmi rétegből származtak. Forrás: Wkipédia


Belegondolt-e már bárki, hogy milyen étrenddel biztosítják a rács mögött, büntetőtáborban vagy gályán büntetésüket töltő elítéltek napi ellátását? Vajon az ételek mennyisége, minősége is része a szankciójuknak? Vagy azért is a megfelelő táplálásuk az észszerű megoldás, mert különben éhesek maradnak, idegesek, feszültek lesznek, s így nehezebb rendet tartani közöttük? A következőkben a múltban jellemző börtönkosztról olvashattok. (Forrás: AI, MTI, divany.hu)

Nap mint nap panaszkodnának bizonyára napjainkban az elítéltek, ha időutazásnak köszönhetően a régmúltba visszatérve azt a börtönkosztot kapnák, mint a hajdani rabok. Akkoriban ugyanis nagyon silány volt a rácsok mögött sínylődők étrendje, amit szándékosan úgy állítottak össze, hogy unalmas, egysíkú és ízetlen legyen.

Híg levesek, főzelékek, árpakása, komiszkenyér

A történeti kutatások arról szólnak, hogy a fogvatartottaknak legtöbbször sótlan árpa-, köles- vagy kukoricakását osztottak ennivalónak, amiket sima vízzel főztek. Emiatt egyébként emésztési panaszaik voltak, gyakori volt a gyomorhurut.

Többnyire ebédre olyan leveseket és főzelékeket ehettek, amelyekben vagy nem volt hús, zöldség, illetve azokat pépessé főtt formában adták nekik. Kétségkívül a szándék nem volt más, mint hogy minél kisebb legyen az étkek élvezeti értéke.

Bár szigorúan korlátozták a régi korok börtöneiben a mennyiségét, azért a savanyú káposzta és a szalonna nem maradhatott el az élelmiszerek közül. Az étkezésekhez általában komiszkenyeret adtak a büntetésüket töltőknek. Ezt pedig rendszerint korpából sütötték, sötét volt a színe, s meglehetősen nehezen lehetett megemészteni.

Az évszázadok során a rácsok mögé kerültek az ételekben is kiszolgáltatottakká váltak, főleg középkorban és a kora újkorban az élelmezésük szinte kizárólag a családjukon vagy a jótevőiken múlt.

Az áztatott lencsétől az alamizsnán át a friss húsokig

Lássuk csak mindjárt elsőnek az ókori viszonyokat. A leírások szerint valójában a börtönök nem büntető helyszínek voltak, hanem oda zárták be az előzetes letartóztatásba vett, illetve a kivégzésükre váró személyeket. Az ellátásuk alapvetően annak volt függvénye, hogy melyik társadalmi rétegből származtak, no meg attól, hogy a családjuk tudta-e biztosítani nekik az élelmet, esetleg képes volt-e pénzzel fizetni érte.

A tapasztalat azt igazolta, hogy ezekben a zárt helyekben katasztrofálisak voltak a higiéniai és a táplálkozási körülmények. A bent tartózkodók a rokonoktól kapott élelmiszercsomagoknak köszönhették legtöbbször, hogy túlélték a bezártságot.

Akik a hatóságoktól részesültek ellátásban, az bizony nagyon egysíkú és még éppen csak ehető volt. Szinte mindig vízzel főzött gabonakásából, áztatott lencséből, babból, csicseriborsóból, no meg száraz búza- vagy árpakenyérből állt az étrend. Inni leggyakrabban savanyú bort vagy felhígított ecetes vizet kaptak.

Akik nem voltak szerencsések, mert nem támogatta őket se családtag, se más, azok a börtönőrök jóindulatára vagy alamizsnára szorultak.

A legjobb sors a tehetős foglyoknak jutott, ők voltak gazdagabb, befolyásos vagy politikai rabok, akik a cellákban lényegében ugyanazzal lakhattak jól, mint a szabad vagyonos polgárok. Jóízűen fogyaszthatták a fogságban is a jól átsütött húsokat, sajtokat, olajbogyót, s friss kenyér dukált mindehhez. A végén borral locsolhatták a torkukat.

Az étkeztetés olcsósága volt a fő szempont Anglia börtöneiben

Történelmi visszatekintésünk egyik meghatározó része a viktoriánus korszak az Egyesült Királyság és a Brit Birodalom történetében. Ez az időszak Viktória királynő uralkodásához kötődik, mégpedig 1837. június 20-tól 1901. január 22-ig. Az utóbbi dátum az uralkodónő halálát jelzi.

Lássunk egy mértéket: ez a BMI, azaz a Body Mass Index, amit ma testtömegindexnek ismerünk. A Wikipédia meghatározása értelmében ez egy statisztikai mérőszám, az ember testmagasságának és -tömegének az arányát méri. A kiszámítása egyszerű, a kilogrammban mért testtömeget a testmagasság méterben megadott négyzetével kell elosztani.

Ez azonban még nem volt jellemző a fentebb említett időkre. A börtönök fenntartói ugyanis arra ügyeltek, hogy az elítéltek étkeztetésére kisebb összeget fordítsanak, de azért a rabok kellően képesek legyenek elvégezni a munkájukat, s túléljék a büntetésük idejét.

A történetírók rendre lejegyezték, hogy a XIX. századi Anglia börtönei soha nem voltak üresek. A divany.hu megfogalmazása szerint a fogvatartottak kemény fizikai munkával töltötték a napjaikat, a pletykák szerint pedig elég szörnyű koszton életek. Sokan a büntetésük letöltése közben haltak meg.

Igazából ezt a tévhitet cáfolja meg a The Conversation cikke, melyből kiderül, hogy a börtönben töltött idő alatt a fogvatartottak testtömegindexe nem változott, megőrizték a büntetés előtti súlyukat.

Az elítéltek nagy része nemcsak megtartotta korábbi súlyát, de a elítélt nők 13 százalékának, míg a férfiak 7 százalékának volt magasabb BMI-je a börtön elhagyásakor, mint amikor bekerültek. A büntetés-végrehajtási intézeteknek elegendő kalóriát kellett a rabok számára biztosítani ahhoz, hogy egészségesek legyenek, és el tudják végezni a kiszabott munkát. Próbálták tehát a legkevesebb pénzből előállítani a legtáplálóbb menüt, hogy az elítéltek megbetegedése ne menjen a munka rovására.

Puding marhafaggyúból, több hal a beteg raboknak

A büntetés része volt az étrend is, amelyet úgy állították össze, hogy az ételek egysíkúak, unalmasak legyenek, eltompítsák az ízérzékelést, ám fontos szempont volt a fogvatartottak életben tartása is.

Könnyen beszerezhető, olcsó kásák, teljes kiőrlésű kenyerek, s krumpli jelentették minden egyes nap az ennivalót a raboknak. Akik három hónapnál hosszabb ideig dolgoztak keményen, azok finomabb falatokat is kaptak, mint a marhafaggyúból készített pudingot, leveseket vagy a kakaót. A beteg elítéltek több halat és tejet ehettek.


Így néz ki a marhafaggyú. Az abból készített puding valóságos csemegének számított a viktoriánus korabeli angol börtönökben. Forrás: Wikipédia

Az étrendet úgy állították össze, hogy a fogvatartottak egészségét a lehető legnagyobb mértékben megőrizzék a nehéz körülmények ellenére is.

Szükség volt az erőre az ágyúgolyó-cipeléshez a cellában

Nem minden tevékenységnek volt értelme. Pusztán büntetéssel ért fel, hogy az elítéltnek órákon keresztül kellett cipelnie egy ágyúgolyót a cellán belül. A legtöbb munka elvégzéséből azonban anyagi hasznot húzott az intézmény, hiszen a fogvatartottak bányásztak, taposómalommal hordták a vizet, kikötőkbe erődöket építettek, a későbbi újrahasznosításra alkalmassá tették a régi, haditengerészeti köteleket. A nők sem maradtak munka nélkül, leginkább a mosodai feladatokat látták el, később pedig a postazsákokat varrták. A kemény munka elvégzése azonban nem megy, ha üres az ember gyomra.

Az is ismert, hogy a letöltendő szankció ideje részben függött az elítélt által elkövetett bűncselekmény súlyosságától, részben a börtönbeli életének a minőségére is hatással volt. Az enyhébb bűnökért bezártak számára – a komolyabb bűnözőkkel ellentétben – kisebb szenvedéssel járt a benti lét, az étrendjük sokkal kedvezőbb és változatosabb volt.

Silány étrend a reformkori vármegyei tömlöcökben

A magyar börtönökben is hasonlóak voltak a rabok étkeztetésében a viszonyok, mint a világon másutt a középkorban. A reformkort, az 1830-as, 1840-es éveket az jellemezte, hogy a koszt rendkívül silány, egyhangú és egészségtelen volt. A vármegyei tömlöcökben raboskodók élelmezése a középkori szintet tükrözte: többnyire rozskenyérből, vízből és ritkán híg, tartalmatlan levesből (lőréből) állt.



Hazánk első modern, barokk stílusú börtöne az egri Vármegyeháza udvarán (ma a Sportmúzeum otthona). Forrás: Wikipédia

Ennek az is oka volt, hogy a fegyintézeteket a vármegyék tartották fenn, állandó volt a pénzhiány. Ráadásul az őrök spórolás címén kisebb adagokat vagy rossz minőségű alapanyagokból készült ennivalókat adtak a rács mögött lévőknek.

A jómódúbb vagy nemesi származású fogvatartottak saját költségükön – kiétkezés keretében – rendelhettek ételt a börtönön kívüli fogadókból vagy küldhettek be maguknak csomagot. A vagyontalan rabok viszont kizárólag a vármegyei kosztra voltak utalva, ami miatt sokan alultápláltak voltak és legyengültek.

A változás első lépése az volt, hogy Szemere Bertalan és Eötvös József az 1843-ban benyújtott büntetőjogi törvényjavaslataikban már a fogvatartottak számára humánusabb bánásmódot és megfelelő élelmezést követeltek.

Gombával, mohával egészítették ki az ételt a Gulagok lakói

Romlott hal, zab, kevéske kenyér és kása. Ezt ehették leggyakrabban az egykori szovjet kényszermunka-táborok lakói. A Gulag (Javító-munkatáborok Főigazgatósága) elnevezésű szovjet büntetés-végrehajtási helyeken a koszt rendkívül silány, egyhangú és kalóriaszegény volt. Teljesítmény alapján élelmezték a rabokat, akik éheztek, emiatt gyorsan legyengültek, fizikailag leépültek.


Gulag. A szovjet kényszermunka-táborokban nagyon nehéz fizikai munkát végeztettek a rabokkal. Ehhez képest többnyire kevés és rossz minőségű ételt kaptak. Forrás: Wikipédia

Az első számú tápláléknak a rozskenyér számított, amelyet azonban gyakran fűrészporral vagy krumplihéjjal kevertek. A fejadagot az elvégzett munkához mérték: a sztahanovisták akár 800-900 grammot is kaptak, de akik nem tejesítették az előírt normát, azoknak 300-400 gramm jutott.

Híg, vizes lében néhány fagyott burgonyadarab, káposztalevél vagy korpa jelentette a levest, a fehérjét pedig a legalsó minőségű, gyakran büdös vagy romlott sózott hering vagy tőkehal. 

A napi táplálék a nehéz fizikai munka ellenére sokszor csak az 1200-1500 kalóriát érte el, ami csupán töredék mennyiségnek bizonyult a túléléshez. A foglyok sokszor a tábori hulladékokból, moslékból, vagy gombákból és mohából próbálták kiegészíteni a napi betevőt.

A vitaminokat nélkülözni voltak kénytelenek a Gulag-lakók, akik friss zöldséget, gyümölcsöt nem kaptak, emiatt jellemző volt a skorbut, a C-vitamin hiánya miatti táplálkozáshoz kapcsolódó betegség. A tápanyag hiánya szinte valamennyi foglyot megbetegítette.