A hot dog evőversenyek a New York-i Coney Islanden valóságos népünnepélynek számítanak az amerikaiak körében. Forrás: Wikipédia
Az idén is, mint minden esztendőben, július 4-én, az Egyesült Államok születésnapján rendezték meg a több mint százéves hagyományra visszatekintő hot dog evőversenyt a New York-i Coney Islanden. Régi ismerős és rekorder nyerte a megméretést. A befejező részben megtudhatod, hogy a versenyzők milyen erőfeszítéseket tesznek a minél jobb felkészülés érdekében. Szó lesz a gyorsevés egészségre káros hatásairól, veszélyeiről is. (Forrás: Associated Press, streetkitchen.hu, MTI, magyarkonyhaonline.hu, sportfortuna.com, nexit.hu, index.hu)
Nézni jobb, mint beszállni a versenybe – szögezik le a legtöbben, akik a helyszínen, vagy a televíziós közvetítésekben követik figyelemmel a küzdelmeket, s szörnyülködnek annak láttán, hogy a profi csatázók szinte szempillantás alatt tüntetnek el a szájukon át a gyomrukban irtózatos mennyiségű ételeket. Csodálják őket, szurkolnak az általuk kiválasztottaknak, s jó néhányan elgondolkoznak azon, vajon hogyan készülnek fel a megméretésekre a nagyevők.
Alex „Moose” Perez folytonos rágózással erősíti az állkapcsát
,
Bizony a gyorsevőversenyekre benevezők sportágnak tekintik ezt, s rendkívül komolyan edzenek, gyakorolnak. Nézzünk pár példát!
Az első részben említett egyik hős, a 185 centire nőtt, 106 kilós texasi Alex „Moose” Perez a versenyek előtt folyamatosan rágózik, elsősorban azért, hogy az állkapcsát erősítse. Minden nap legalább négy-öt liter vizet iszik, amivel tágítani igyekszik a gyomrát. Gyomortágító vagy ízlelőbimbó-sorvasztó módszert is kitalált már a teljesítménye növelése érdekében. Ezek nagyon veszélyes megoldások, amit az is bizonyít, hogy többször megsérült ezek alkalmazásakor.
„Mindegyik technika nagyon fáj, de segít. Vagy legalábbis én azt gondolom, hogy segít” – adott magyarázatot egy interjúban arra, miért vállal ekkora kockázatot.
Alex Perez felkészülésének része, hogy folyamatosan rágózik és rengeteg vizet iszik. Fájdalmas technikákat alkalmaz, de szerinte megéri. Forrás: nlc.hu
Igy nem meglepő, hogy volt olyan verseny, amelyen 1,8 kiló garnélarákot, majd 17 darab erősen csípős tamalét, masából, azaz nixtamalizált kukoricából készült tésztát kebelezett be rövid idő alatt.
Távol-keletiek módszerei: hányóreflex visszatartása, szigorú diéta
Legendának számít a gyorsevésben a japán Kobajasi Takeru, aki komoly vetélytársa Chestnutnak. A távol-keleti férfi például azzal is kiemelkedett a mezőnyből, hogy fél óra alatt 337 Buffalo csirkeszárnyat, illetve kilenc kiló onigirit, megint máskor nyolc kiló marhaagyvelőt falt be.
A japán Kobayasi Takeru a hányóreflex visszatartását segítő edzésmódszerekre esküszik. Az eredmény: nyolc kiló marhaagyvelőt falt be fél óra alatt. Forrás: Wikipédia
Megkérdezték természetesen tőle is, hogy milyen módszerekkel dolgozik a versenyek közötti időkben. Úgy nyilatkozott egy interjúban, miszerint a test, az emberi szervezet arra is trenírozható, hogy visszatartsa a túlevés miatt érkező automatikus hányóreflexet. Mint az eredményei, a győzelmei mutatják, sikeres ez a megoldás.
A női versenyzők táborában a japán-amerikai Miki Sudo folyamatosan erőnléti edzéseket végez, amelyeknek köszönhetően 45 kilósra fogyasztotta magát.
A dél-koreai Lee Sun-kyung, azaz Sonya „Fekete Özvegy” Thomas azzal lepte meg az őt megkérdezőket, hogy elárulta, ő a felkészülési időszakban kifejezetten egészségesen táplálkozik, jellemzően zöldséget és friss gyümölcsöt eszik, és egyáltalán nem kínozza a gyomrát gyorséttermi ételekkel. A szigorú diéta szerinte indokolt, hiszen a versenyevés brutális sport, ami nagyon megterheli a szervezetet.
A dél-koreai származású Sonya Thomas az egészséges táplálkozásra esküszik a felkészülés idején. Így tudott versenyben lenni a férfilegendákkal. Forrás: Wikipédia
Sonya Thomas még a két férfi legendával is versenyben tudott lenni, ezüst- és bronzérmeket is nyert a közös versenyeken. Csirkeszárnyevésben öt évig nem talált legyőzőre, Chestnut végül 2012-ben tudta csak megdönteni Thomas 12 perc alatt elfogyasztott 183 csirkeszárnyas világrekordját.
Chestnut gumilabdarágásai és ordítós böfögései
Nem maradhat el annak rövid bemutatása sem, hogy miként készül a küzdelmekre a minden idők legjobb gyorsevőjének titulált Joey Chestnut. Nem véletlenül tartják a „Cápát" a legnagyszerűbb versenyzőnek, hiszen eddig 18 alkalommal ő bizonyult a legkiválóbbnak, s vehette magára a Mustár Övet.
Az egyik vele készült interjúban kifejtette, hogy edzésként rendszeresen gumilabdát rág, ráadásul a fogai közé szorított súlyokat emelget. Gyakran trenírozza magát úgy, hogy minél több levegőt próbál egyszerre lenyelni. Ezt a módit ordítós böfögésnek nevezi.
A minden idők legkiválóbbjának tartott Chestnut például fogai közé szorított súlyok emelgetésével is edz a versenyek közötti időkben. Forrás: Wikipédia
Chestnut több fajta megoldással él: ezek egyike, amikor hetente egyszer hatalmas mennyiségű ételt fal be, ezt pedig pihenés és regenerálódás követi. Gyakorló evésnek hívja ezeket. A további napokon zöldségeket habzsol, amivel az emésztését javítja. Gyomrának tágítása is szerepel a repertoárjában, ekkor nagy mennyiségű vizet és tejet iszik gyorsan, hogy a gyomra megszokja a feszülést.
Arra is ügyel, hogy a gumilabda rágásával erősítse a rágóizmait, a száját, s megtanulja evés közben szabályozni a légzését, hogy ne fulladjon meg a gyors nyeléstől.
A versenyek előtt tehát három hónapon át edz, amelynek elemei heti egy nagy étkezés, böjtölés, valamint a gyomor- és szájizom gyakorlatok.
Ezeket a módszereket ismerve már érthető, miért képes tíz perc alatt 76 hot dogot eltüntetni a szájában, majd a gyomrában.
Komoly veszélyek: gyomorcsavarodás, fulladás
Amikor szörnyülködünk, helyesebben megdöbbenünk a küzdelmek legjobbjainak teljesítményén, óhatatlanul eszünkbe jut a kérdés, vajon mennyire sínyli meg a szervezetük mindezt?
Jól megférnek egymás mellett a mosolygós vetélytársak, Kobajasi Takeru (balra) és Joey Chestnut. Ők vérbeli profik, a legsikeresebbek. Forrás: Wikipédia
Hosszas és rendszeres kutatások alapján készültek tudományos tanulmányok arról, hogy bizony a gyorsevés nagyon kockázatos, és komoly egészségügyi következményekkel járhat. Az American Journal of Roentgenology című, rendszeresen megjelenő szakmai kiadványban 2007-ben Marc S. Levine, Geoffrey Spencer, Abass Alavi és David C. Metz tudósok tettek összehasonlítást az „X Evőként” ismert Tim Janus és egy jó étvágyú átlagember szervezete között.
Megállapították, hogy Janus gyomra a 12 perc alatt rendkívüli mértékben kinyúlt és felpuffadt, ezzel szemben egyáltalán nem voltak összehúzódásai. Márpedig a gyomor összehúzódása nagy szerepet játszik az emésztésben, hiszen ez a folyamat morzsolja kicsi darabokra az oda került ételt.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a versenyevők olyan mértékben képesek kinyújtani a gyomrukat, ami tartósan kinyúlhat, emiatt később részleges gyomoreltávolításra szorulhatnak, peches esetben pedig súlyos gyomorcsavarodásuk is lehet. A bélmozgások hiánya miatt a gyomruk idővel képtelen lesz üríteni. Az is megtörténhet, hogy perforálódik a gyomruk, és leállhat a természetes reflex, hogy telítettségérzés esetén hányjanak.
A legnagyobb veszély a fulladás. Ezt az idézheti elő, hogy a nagy zabálásban félrenyelnek, illetve a gyorsan és hatalmas mennyiségben elfogyasztott étel miatt megnövekedhet a vér szén-monoxid szintje. Márpedig ilyenkor a vér nem lesz képes elég oxigént szállítani, ami fulladást és/vagy hipoxiát okozhat, az utóbbi pedig akár tartós agykárosodással is járhat.
A kutatási eredményeknek ellentmondani látszik a küzdelmek egyik hőse, Alex Moose Perez. Ő határozottan állítja, hogy egy versenyén sem hányt még, sőt, a versenyek után sem. Soha nem volt rosszul, nem volt hasmenése sem.
„Hidd el, egy órával a verseny után már simán leülök a családommal ebédelni. A háziorvosom totál ki van ettől. Azt mondja, nem is vagyok ember.” – jelentette ki egy riporter kérdésére.
A befejező részben a kutatások további eredményeit, valamint a gyorsevőversenyeken előforduló haláleseteket mutatjuk be. Szó lesz arról is, hogy Magyarországon mennyire elterjedt ez az USA-ban sportágként tisztelt küzdelem.