Szaloncukor házilag

Sokunk valószínűleg jobban kedveli a "régi", úgy is mondhatnám, retro szaloncukrokat. Rengeteg csokigyár isteni finomságokat készít, ám a karácsonyfán mégis pompásabb talán a korábbi csomagolás. Azaz: selyempapír és a színes alufólia kombinációja. 

Már sok éve fogom a fejem, hogy a legjobb szaloncukrot (is) gyártó cégek miért követik azt a trendet, amelyet a kevésbé finom édességek gyártói. Csillogó-villogó papírok. Hiába van bennük ínyencség, a fán sajnos - szerintem - ezek az így készült édességek nem mutatnak (olyan) jól. Egy cég gyártja a retro csomagolást tudomásom szerint, finom, sőt, igen pöpec pralinékat gyártanak karácsonyra. Nagyon drágák azonban ezek a desszertek. Ráadásul a gyártó neve is szerepel rajtuk, ami nem feltétlenül szerencsés, hiszen nem azért tesszük ezeket a fára... 

A lényeg, hogy eldöntöttem, saját szaloncukrot készítek. Magamtól alkotok általában - de én az édességekben nem vagyok erős -, úgyhogy inkább utánanéztem nagyjából. Meg hát ugyebár egy speciális gasztro-téma. Talán még a cukrászaton belül is. 

Több mindent javasoltak oldalak, én a saját fejem után mentem, sőt, egy egri cukrász segítségét is kértem. De csakis a "csokifedést" illetően, mert már akkor elhatároztam, mi lesz belül... 

Azt tudtam, hogy csokiöntetet úgy érdemes készíteni, ha vásárolunk valami jobbfajta, magas kakaótartalmú csokoládét. Azt gőz felé helyezzük, olajjal összekeverjük. Próbálkoztam korábban ezzel, de sajnos nem dermedt meg teljesen a csoki. Persze süteményekre jó ez, de bonbonokhoz nem túl ideális. A hölgy azt javasolta, szerezzek be olyat, amelynek a cukortartalma alacsony. Cukrászkellékesnél - talán - lehet ilyet kapni, vagy rendelni neten, ő volt olyan kedves (az egri Marján Cukrászda egyik tulajdonosa), hogy adott nekem erre megfelelő csokoládékorongokat. 

Aztán kitaláltam, hogy marcipánt keverek össze aszalt gyümölcsökkel. Így született néhány finomság. A hobbiboltokban nem igazán tudtak segíteni, így zsírpapírt használtam, annak végeit bevagdostam, s egyszerű alufóliát használtam végül, mint amilyet annak idején a konzumokhoz is alkalmaztak a csomagoláshoz. 

Még el kell, hogy mondjam, hogy nem használtam formát, így rusztikusak lettek a pralinék, de így egyszerűbb is volt, hiszen így a "cukrok" minden részét érhette a csoki. 

A végedmény igen jó lett, főleg, ami a belsejét illeti: marcipános mind; vörös áfonyás, aszalt szilvás; diós (egész dió középen); marcipán-kókusz (ez lett az egyik kedvencem, mert kevésbé édes, mint a boltokban kapható: nem ropog a cukor a fogunk alatt). 

Szöveg: Verebélyi Márta

Fotó: Wikipédia