Az, hogy kézzel együnk egy étteremben vagy családi körben, ma már elképzelhetetlen, noha jó időbe telt, amíg az evőeszközök a mai formáikban terjedtek el. A kézzel való evést először a kanál és a kés használata váltotta fel, később pedig képbe – vagy szó szerint kézbe – került a villa is. A XV. századtól az emberek még a saját evőeszközeiket vitték magukkal egy-egy közös étkezésre...

Amellett, hogy mit eszünk, annak is nagy múltja – jelene és jövője is – van, hogy mivel és hogyan. Mindez komoly háttérrel és etikettel rendelkezik. Erről esik most szó.

Felmerülhet a kérdés, hogy ki találta fel az evőeszközöket, de az igazság az, hogy több kultúrában is igény lehetett arra, hogy ne a kéz legyen maga az eszköz. A formális és informális étkezéseknél is szokássá vált ezek használata: az asztalterítésre és az evőeszközök használatára vonatkozóan is komoly szabályok, egyúttal hagyományok alakultak ki. 

Az európai étkezési etikett fő eszközei a kés, a kanál és a villa. Mindháromnak megvan a maga fix helye és funkciója az asztalon és az asztal körül. 

A villa a tányér bal oldalán helyezkedik el, míg a kés a jobbon, méghozzá élével befelé fordítva. A kanál a kés mellé kerül, jobbra. A desszerteszközök a tányér felett találhatóak. 

A Titanic című film egyik emlékezetes jelenetében, amikor is az úri népek készülnek evésre a hajón, viszont nem mindenki tudja, melyik fogásnál melyik evőeszközt kell választani, egyszerű és egyúttal praktikus válasz érkezik: kívülről befelé haladva. És ezt valóban így kell. 

Az evőeszközök ilyenkor azt is jelölik, hogy mikor milyen fogás következik a sorrendben.

A poharak jobbra sorakoznak: először a vizes, utána a fehérboros, végül a vörösboros, a pezsgőspohár pedig hátrébb kerül. A szalvéta kezdéskor az ölünkben helyezkedik el, az étkezés végén a tányér bal oldalára illik tennünk. Ez persze elsősorban komolyabb formális összejövetelek szokása, hiszen minden vasárnapi ebédnél bizonyára nem fogyasztunk több fogást, többféle bort és pezsgőt, s relatíve az is ritka, hogy a szalvétát valaki az ölébe tegye. 

Fontos kérdés az is, hogy az evőeszközöket hogyan használjuk. A villát a bal kézben tartjuk, a kést a jobb kézben. A villa fogait lefelé, a kés élét értelemszerűen úgyszintén.

És persze a szobapincér is szépen tálalt asztalt visz a hotelszobákba. Fotó: cottonbro studio (Pexels)

Az eszközökkel a tányéron jelezhetünk a pincérnek: szünet esetén a kés és a villa „V” alakban fekszik, hegyeikkel a tányér közepe felé mutatva. Az étkezés befejezését pedig úgy jelezhetjük, ha az eszközöket párhuzamosan, nagyjából öt óra irányban tartjuk a tányér jobb oldalán. A már használt evőeszközöket tehát értelemszerűen nem tesszük vissza az abroszra, és semmilyen módon nem használhatjuk azokat rendeltetéstől eltérően. 

A kenyérnek külön tányérja van az asztal bal felső részén. Mindig kis falatokra törjük, úgy esszük, sosem harapjuk, a vajat kis adagokban vesszük ki a vajtartóból, és minden falatot külön vajazunk meg. A poharakat a száruknál fogjuk meg, nem a kehelyrésznél. Az asztalnál a könyökünk sosem pihen az asztalon, legfeljebb rövid ideig érhetünk ahhoz alkarral.

Informális étkezésekkor ezek a szabályok lazábbak: a terítés egyszerűbb, a desszerteszközök sokszor csak a főétkezés után kerülnek az asztalra, a szünetjelzést nem feltétlenül tartjuk ilyenkor. A vendég pedig szabadabban mozgathatja a villát vagy a tányért. Formalitás esetén azonban minden szabály kötött. Persze számos szabály szóba kerülhet még étteremlátogatáskor adott szituációkhoz kötötten, de a lényeg az udvarias kommunikáción alapszik, azaz az udvarias éttermi viselkedésen. Amikor pedig vendégek vagyunk, szintén számít a kommunikációs stílus, tisztelettel célszerű bánnunk a vendéglátónkkal, de alapjában véve a hangulat is lazább. 

Kérdés még lehetne akár az is, hogy hogyan étkezünk akkor, amikor senki nem lát minket. Nos, ez egy másik kérdés. Bizonyára ilyenkor is tartjuk a szabályokat, bár a hasábburgonyát például lehet, hogy akkor nem eszközzel esszük, hanem éppen kézzel, ha úgy tartja kedvünk. Viszont társaságban ezt nem illik megtennünk! És persze. élvezzük az ízeket, a tradíciókat, a teljes közös étkezést, hiszen vendégségben lenni üdítő érzés – formális és informális esetben is. Az evőeszközök pedig fontos „résztvevői” az alkalmaknak. Éljünk velük a hagyományokhoz hűen!