Leveses gyomrúak vagyunk! – mondják sokszor magukról a magyarok. Az, hogy mitől olyan népszerű a lédús étel, alább vitatjuk meg. 

Egy újkeletű svédországi magyar munkáskolónia nagy feltűnést keltett a Magyarországról magával vitt levesfogyasztó szokással, mivel ott mind a régi paraszti, mind a mai városi étkezésben a leves ritkán, kivételesen fordul elő – írja a levesről a Magyar néprajzi lexikon. Tehát más nemzetek is felfigyelnek a mi levesfogyasztási szokásainkra. Nos a svédektől és más népektől is eltérően a mi asztalainkról ritkán hiányzik ez a fogás. Sokrétűen elkészíthető: zöldségekből, húsból, mindkettőből, lehet ragualapú, tésztás, vagy anélküli, májgombócos, valamilyen levesbetéttel teli, a lényeg hogy ízletes legyen. 

Nem minden magyar szereti, ám a parasztvilág férfiai hajdanán nemigen örültek volna annak, ha az asszonyaik a menüsorból pont a levest hagyták volna ki. Manapság ennyire azonban talán nem vesszük szigorúan.

Miért jó a leves? A napi folyadékbevitel nagyon fontos mindannyiunknak, hiszen a szervezetünk jó része vízből áll. A nyári kánikulában magától értetődő, hogy többet iszunk, de a téli időszakban sokszor megfeledkezünk erről. Ezért is jó a leves, ráadásul sokunk gyomrának meglehetősen jólesik. Vannak azonban, akik nehezen várják ki a főételt: szerintük az valóban „a fő”, vagyis az étkezés koronája.

A nyitottabbak más kulturák leveseit is szívesen fogyasztják. Fotó: JANG'S (Pexels

Azt mondják, a leves tápláló és a jóllakottság érzését elősegíti, s azt is, hogy kevesebb kalóriát viszünk a szervezetünkbe az elfogyasztása után. Szőrösszívűségnek tűnhet, de mindez cáfolható. Mások épphogy éhesebbnek érzik magukat utána, mintha „tágítaná” a gyomor befogadóképességét. Hogy melyik félnek van igaza? Gyanítható, hogy mindkettőnek. Leves nélkül is lehet minőségi módon étkezni, a folyadékot vízzel is lehet pótolni, és persze a leves akkor az igazán jótékony hatású, ha nincs benne leveskocka. A jó alapanyagok, a lassú főzés szolgáltatják az igazi értékét. A porlevesek pedig többet ártanak, mint „használnak”; azokat nyugodt szívvel el is távolíthatjuk a konyhából, vagy már be se vigyük oda! 

Aki „leveses”, fogyassza jó étvággyal, aki viszont jobban örül a főételnek, egyen csak azt, ha úgy tartja jónak, bár olykor egy jó lédús előétel szívet melengető, ez tény. Az ünnepi asztalokról viszont nem hiányozhat egy jól elkészített, kiváló alapanyagokban bővelkedő, aranylóan csillogó, gőzölgő, mennyeien illatozó húsleves.  Hogy az év többi napján rendszeresen fogyasztjuk-e, azt leginkább a gyomrunk dönti el, hiszen többnyire tudja, mire van szüksége a gazdájának…