Egyértelmű, hogy aki lakodalomba megy, már tudja, hogy milyen fantasztikus lesz a gasztronómiai felhozatal – a közös ünneplés mellett emiatt is szeretjük oly sokan a lagzikat. 

Az érettségi banketten hasonló a helyzet: az, hogy „éretté” váltunk, szintén ünneplésre méltó esemény, s persze itt is elvárható, hogy finom fogások kerüljenek a fiatalságunkat búcsúztató rendezvény asztalaira. A halotti tor nem éppen örömteli összejövetel, de a gyászt rokoni-baráti-ismeretségi körben mégis közös étkezéssel is dolgozzuk fel. Ilyenkor sem szokás visszafogott étrendet követni, bár ekkor nem illik kétpofára táplálkozni sem, ez tény! 

Bizony a házilag készült ételek sora általában hosszú, s ezekre az étkekre kiváltképp jellemző, hogy laktatóak, ínycsiklandozóak. Mi van akkor azonban, ha nem mi készítjük el ezekre a lakomákra a menüsort, hanem ha ugyanezt egy étterem teszi?

A vendéglátóipari egységek természetesen mindent megtesznek annak érdekében, hogy jól érezzük magunkat a különböző eseményeken, és rendkívül finomakat együnk. Azért is örülünk, ha (professzionális) szakácsok főznek, mert a terhet leveszik a vállunkról, s nekünk már csak az ünneplésre vagy a gyászolásra kell koncentrálnunk.

Az érettségi bankett a három közül kétségtelenül a leglazább gasztronómiai szempontból, mivel nemcsak a hagyományok, hanem a modern kulinária is megjelenik – pláne, hogy fiatal közönségről van itt szó. Bizonyára minden ifjú kedveli a rántott húst és a grillezett csirkemellet, így ezek sem maradnak el a bankett asztaláról. Ám gyakran svédre váltva kiegészülnek tésztafélékkel, salátákkal, pohárdesszertekkel, de akár levesekkel is. És persze ne feledkezzünk meg a komoly összetételű bárpultról sem, mert ugye ezen a rendezvényen a diákéveket meg is siratják az ex-tanulók, a könnyezést pedig relatíve ritka, hogy szárazon teszik…

A lakodalom vendégserege ragaszkodik a hagyományaihoz – még akkor is, ha elegáns étterem szolgálja ki őket. A húsleves, a rántott hús, a sült húsok, a töltött káposzta elengedhetetlen eleme ennek az összejövetelnek. Az étterem szakácsai általában a modern tálalásról gondoskodnak, illetve többnyire kifinomult technológiákkal készítik el a menüsort. Persze ettől még nem lesz jobb, mint egy háziasszonyok által elkészített ételfelhozatalos estebéd, de itt a hölgyek – és urak – is szórakoznak, dolgozni majd máskor! Így a fiomságok az étterem dolga, éppúgy, mint általában a torta is.

A halotti tor kényes műfaj, ide nem kellenek a modern fogások: húsleves, rántott hús, saláta, fasírt, pogácsa – ide ez bőven elég. Sőt, sok esetbe na leves el is marad, hiszen sokszor állófogadást rendeznek. Az étel mellékszereplő, itt a gyászon, a megemlékezésen van a hangsúly. Így az étterem ezeken a rendezvényeken háttérben marad, de maradéktalanul kiszolgálja a vendégeket. 

A közös pont ebben a három alkalomban az, hogy az étel keretadó. Az éttermek pedig – ezekben a helyzetekben ezt a keretet kerekítik ki, ezzel levéve a terhet a családtagok vállairól, s gördülékennyé teszik az estéket. A vendégek pedig megemlékeznek, esetleg önfeledten ünnepelnek – netán mindkettő. 

Ha pedig szavaznunk kellene, valószínűleg a lakodalomra mennénk el elsőként, érettségi bankettre másodsorban, és… és halotti torra senki nem vágyik. Legalábbis a mi kultúránkban a halál nem ünneplésre méltó, épp ellenkezőleg. A lakodalom jó buli – ahogyan mondani szokás –, és persze az érettségi bankett is, de arra csak egyszer van mód az életben, hacsak nem középiskolai tanári babérokra törünk. Az esküvő és a temetés pedig többször megismétlődik, de inkább az előbbire hívjanak minket, mintsem… És akkor örömmel fogyasztjuk a sok húslevest, rántott húst, süteményt, a sült húsokat, az adott esetben vegánoknak, vegetáriánusoknak szánt ételeket – és persze ami nincs a lagzikon sem… az bizony… a… szesztilalom…