Egyre inkább elterjedt az elmúlt években, hogy az ételt házhoz rendeljük. Sokszor kényelmi okokból, sokszor meg kényszerből – az utóbbi esetében gondoljunk csak a magányos és betegeskedő emberekre. 

Több futárcég is biztosítja számunkra a különböző fogások házhoz szállítását – sőt ma már az általuk történő ételkézbesítés valószínűleg népszerűbb is, mint az éttermek általi házhoz vitel. Az, hogy elégedettek vagyunk-e az ételfutárcégek szolgáltatásaival, már egy másik kérdés. Vegyük sorra a sarkalatos – negatív – pontokat!

Az étel, amelyiket nem helyben fogyasztjuk, sokszor nem olyan mennyiségű és minőségű, mint amit ugyanabban a vendéglátóban ennénk, mint ahonnan rendeltünk. Hogy ez miért van így, azt nem tudni, gyanítható, hogy a személytelenség számlájára írható… De az biztos, hogy a házhoz vitt fogások sokszor kevésbé jó minőségűek, állagúak, és akad, hogy már kihűlnek, pláne, ha a futár késik. Az adagok pedig többnyire valóban kevesebbek, mintha a pincér személyesen hozná ki nekünk az ételt az étteremben az asztalunkhoz.

A minőség mellett megemlíthető negatív pontként az is, hogy az ételfutárok nem feltétlenül a jó modorukról híresek, mint úgy általában a kézbesítők sem mindig azok. Persze kivételek szerencsére mindig akadnak. Az pedig, hogy a cégek dolgozói nem feltétlenül a kedvességükről ismertek, nem is biztos, hogy a vállalat hibája. Az pedig végképp nem, amikor a futár egyértelműen érezteti, hogy a borravalóra hajt… Márpedig ez nem ritka jelenség.

Ha pedig már a borravalóról esik szó, akkor illik adnunk, ha elégedettek vagyunk. Így nem is feltétlenül mindenkinek járna, bár valószínűleg még így is célszerű tíz százalékot adnunk. Az illem vagy – ebben az esetben inkább – a lelkiismeret úgy kívánja. 

A futárcégek nem tudják garantálni, hogy a küldöncük „időben” odaérjen hozzánk a megrendelt étellel, megesik, hogy késlekedik. Mi pedig talán már rendkívül éhesek vagyunk, sőt valószínűleg bosszankodunk is, hogy miért kell annyit várnunk. Azt viszont el kell ismernünk, hogy a futárok élete – és ez az ételkihordásra is érvényes – nem mindig lehet éppen mesés, mivel a munkájuk rendkívül összetett. Sürgeti őket az idő, ráadásul nem egyszer fordul elő, hogy olyan címre kell menniük, amit azelőtt nem ismertek. Mellesleg sok olyan eset is lehet, amikor épp nem ők a bárdolatlanok, hanem bizony maga az étel megrendelője. Gondoljunk csak bele, milyen otromba kommunikációnak is lehetnek sokszor kitéve ők is!

Hogy érdemes-e ételt rendelnünk? Ha nincs alkalmunk főzni, valószínűleg igen, de sanszos, hogy egyéb esetben jobban járunk, ha az étteremben fogyasztjuk el az ételt, ha éppen megtehetjük. Sőt, úgy eleve az élmény is más ugyebár! És persze az sem utolsó ötlet, ha tényleg mi magunk főzünk. Az többnyire olcsóbban kijön, és egy kis ügyeskedés, gyakorlás után mi is eljuthatunk az étel elkészítésében az éttermi színvonalig. Legalábbis közel hozzá.

Bárhogyan is: akár éttermi evésről, akár rendelésről vagy sütés-főzésről van szó, az étkezés mindig élmény, no és persze létszükséglet is. A legjobban pedig talán akkor esik, ha még társaságunk is van hozzá…