Ahhoz képest, hogy mennyien küzdenek valamilyen ételérzékenységgel, nem figyelnek oda az éttermek arra, hogy bizony az intoleránsok is szívesen élveznék a gasztroélmények örömeit.

Az etel-intolerancia.hu és a Dive Hard Tours szerint az amerikaiak között az ételallergia gyakorisága 2-4 százalék, míg az ételérzékenyek aránya ennél is több. Ezek a számok Európában hasonlóan alakulnak: 2-5 százalék a felnőttek esetében, a gyermekek több mint 8 százaléka érintett. A laktózintolerancia a mediterrán térségekben magasabb, mint másutt. Ázsiában és Afrikában például a gluténérzékenység eltérő módon jelenik meg a különböző országokban – Dél-Koreában, Indiában és Kenyában. A magyar állampolgárok egyharmada szenved valamilyen ételérzékenységtől. Valljuk be, ezek a mutatók igen magasak, ehhez képest viszont, amit az éttermekben tapasztalunk, vagyis hogy kedveznek-e az érintetteknek, elég gyalázatos.

Hazánkban csekély az olyan étterem vagy egyéb vendéglátóegység, amelyben kitüntetett szerepet kapnának a glutén-, a laktóz- vagy éppen a tojásmentes termékek. Nyilvánvaló, hogy azok beszerzése jóval drágább, ráadásul az ezekkel elkészült ételek kétségtelenül nem olyan finomak, mint a hagyományos összetevőkkel készült produktumok, ám a „betegeket” ez nemigen vigasztalja. Olykor ugyanis ők is szülinapoznának, névnapoznának, vagy valami mást ünnepelnének meg, vagy szimplán csak beülnének egy jó fogásra barátaikkal, netán családtagjaikkal.

Velünk ellentétben akadnak olyan nemzetek, amelyek viszont komolyan veszik az

ételintoleránsokat a vendéglátókban: ilyen például az Egyesült Királyság, Svédország és Ausztria is.

A pizza például érzékeny pontja lehet az ételérzékenyeknek: glutén is van benne, sajt is van rajta. Fotó: kei photo (Pexels)

Angliában teljesen természetesnek tekintik, ha valaki ételérzékenyként szeretne

finomat enni egy fogadóban; külön személyzet figyel oda az ő kéréseikre. Svédországban gyakori az is, hogy kérdeznek, mielőtt rendelsz, s alternatívákat is javasolnak a problémáidra. Ausztria pedig a legkörültekintőbb ezen a téren: külön eljárásokkal küszöbölik ki az intoleránsok kellemetlenségeit.

A magyar gasztronómia kétségtelenül fantasztikus, nagyon finomak a mi fogásaink, és a különböző nemzetek konyháiban is jeleskednek a szakácsaink. Bizonyos kivételektől, leginkább budapesti éttermektől – és néhány vidékitől – eltekintve nálunk az a jellemző, hogy divathullámnak tekintik, ha valaki például laktózérzékenynek tartja magát. Ha ez az ominózus vendég kinéz egy ételt, egyszerűen csak legyint a pincér, hogy ne azt kérje, más országokban viszont természetes, hogy ugyanarra az ételre találnak alternatívát. A keresztszennyeződésre sem figyelnek a hazai gasztroszakemberek, pedig ugyanazzal az olajjal nem készíthetik a gluténérzékenynek szánt rántott húst, noha a cöliákiásoknál ez életveszélyes helyzeteket is előidézhet.

Tény és való, hogy megnehezíti a gasztroszakemberek kreativitását ezen egészségügyi probléma, ám talán jobb lenne a helyzet, ha kihívásként tekintenének erre, s talán néhány fogást ki is találhatnának az érzékenyeknek. Tisztelet jár persze azoknak a magyar éttermeknek, amelyek odafigyelnek a gyomorpanaszos vendégekre is, mert akadnak olyan helyek, ahol biztosított egy-egy „mentes” menü, azonban a statisztikák és az internetes hozzászólások azt bizonyítják, hogy más országokban jobb a helyzet.
Jó volna, ha nálunk is javulnának az arányok, mert nagyon sokan küzdenek gyomorproblémákkal, és ők is ugyanúgy szeretik az éttermeket. Nekik is kijár a kitűnő gasztroélmény, nemde? A kérdés természetesen költői…