Egyik nap a szénhidrát az ellenség, másnap a zsír. Egymást váltják a trendi diéták az elmúlt években. Hol az egyiket, ezzel együtt: hol a másikat próbáljuk ki, hol az egyiket, hol a másikat istenítjük. A ketogén diéta, az időszakos böjt vagy éppen a növényi alapú étrendek mind gyorsabb, hatékonyabb vagy egészségesebb megoldást kínálnak. A kérdés azonban az, hogy ezek valóban működnek-e.

A kérdésre az egyszerű válasz az, hogy igen, sok diéta működik, de nem feltétlenül úgy, ahogyan azt állítják róla. A legtöbb ilyen étrend alapja valójában ugyanaz: csökkentett kalóriabevitel, tudatosabb étkezés és bizonyos élelmiszerek elhagyása. Amikor valaki például elkezdi a ketogén diétát, automatikusan kiiktat számos feldolgozott, cukros ételt, ami önmagában javíthatja a közérzetet, egyúttal pedig csökkentheti a testsúlyt. Hasonló a helyzet az időszakos böjttel is: nem feltétlenül a böjt „varázsa” működik, hanem az, hogy rövidebb időintervallumokban eszünk, így kevesebb kalóriát viszünk be.

A probléma ott kezdődik, hogy ezek az étrendek gyakran hosszú távon nehezen tarthatók. A túl szigorú szabályok – például teljes tápanyagcsoportok kizárása – sokaknál hiányérzetet, majd visszaesést okoznak. Az eredmény az úgynevezett jojó-effektus: a leadott kilók visszajönnek, gyakran még több is a kelleténél. Ez nem az egyén „gyengesége”, hanem a módszer "tökéletlensége".

Fontos az is, hogy nincs mindenkire ugyanúgy ható diéta. Ami az egyik embernek működik, a másiknak nem feltétlenül. Az anyagcsere, az életmód, a stresszszint, sőt még az alvásminőség is befolyásolja, hogyan reagálunk egy adott étrendre. Egy aktív életet élő ember másképp tolerálja a szénhidrátcsökkentést, mint az, aki ülőmunkát végez, vagy éppen nagyobb mentális terhelés alatt áll.

A divatdiéták ereje részben a kommunikációjukban rejlik. Egyszerű, könnyen érthető szabályokat fogalmaznak meg, ami kapaszkodót jelent egy túlkomplikált táplálkozási környezetben. Ez önmagában nem rossz – sőt, sokaknak éppen ez segít elindulni. A gond inkább az, amikor ezek a szabályok kizárólagos igazságként funkcionálnak.

Érdemes belegondolnunk abba is, hogy a legtöbb sikeres étrend mögött nem egyetlen „titok” áll, hanem több apró, egyidejű változtatás. Több zöldség, kevesebb feldolgozott étel, tudatosabb adagok, rendszeres étkezések – ezek azok az elemek, amelyek szinte minden működő diétában közösek, még ha más formában is jelennek meg.

A kérdés tehát nem az, hogy működik-e a divatos diéta, hanem az, hogy fenntartható-e. Ha egy étrend túlzott lemondással jár, és nem illeszkedik a mindennapi élethez, akkor valószínűleg csak átmeneti eredményt hoz. Ha viszont rugalmas, és beépíthető a hétköznapokba, akkor hosszabb távon is működhet – függetlenül attól, hogy éppen milyen néven ismert.

Végső soron a táplálkozás nem trend kérdése, hanem szokásoké. A trenddiéták jönnek-mennek, de az alapelvek – mértékletesség, minőség és következetesség – meglepően állandóak maradnak.