A bársonytorta, vagyis a Red Velvet Cake története jóval régebbre nyúlik vissza, mint ahogyan azt a néhány éve elterjedt internetes őrület alapján gondolnánk. Sokan modern desszertnek tartják, ám már a 19. század végén is készítettek az Amerikai Egyesült Államokban úgynevezett „velvet cake”-et. Szóval minek is járhatnánk utána most a cikkben, mint a bársonytorta-sztorinak? Íme!

Különösen finom, bársonyos morzsájú tésztával készült piskóták voltak ezeik. A vörös sütemény valószínűleg az 1920–30-as években vált ismertté, és legendássá leginkább a New York-i Waldorf–Astoria desszertje tette. A 2000-es években még inkább népszerűvé vált, ekkor a gasztroblogok és a közösségi médiumok kapták fel, és egészen néhány évvel ezelőttig a virágkorát élte.

A hírességét az élénk színének és az állagának köszönheti. A mélyvörös tészta, a hófehér sajtkrém és a „plüssszerű” massza együttesen fotóra kívánkozó ínyencséggé varázsolta. Ám kevesen tudják, hogy az eredeti receptekben a vöröses szín nem ételfesték miatt alakult ki. A kakaópor és a savas hozzávalók reakciója adott vöröses árnyalatot ennek az édességnek. A modern változatokban viszont már szinte mindig ételfestéket használnak, mert a mai kakaóporok kevésbé reagálnak a fent leírtak szerint.

A torta népszerűségében egy érdekes marketingfogás is kulcsfontosságú szerepet játszott. A legenda szerint a Adams Extract Company nevű amerikai cég a 20. század közepén kimondottan reklámozta a red velvet tortát, amikor piros ételfestéket akart eladni. A receptet saját termékükkel együtt népszerűsítették, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a torta országszerte ismertté váljon. A vörös szín tehát részben egy ügyes marketingfogásnak is köszönhető.

Az elkészítése egyébként viszonylag egyszerű, és néhány jellegzetes hozzávaló teszi egyedivé. A tésztába liszt, cukor, vaj vagy olaj, tojás, kevés kakaópor, krémsajt, valamint egy kevés ecet és szódabikarbóna kerül. Így a sütemény textúrája könnyű és levegős lesz. A tortát hagyományosan krémsajtból, vajból és porcukorból készült krémmel töltik és vonják be, amely enyhén savanykás ízével jól ellensúlyozza az édes piskótát. Érdekesség, hogy a legkorábbi változatok nem is sajtkrémmel készültek. Sok helyen főzött tejes krémmel – úgynevezett „ermine frostinggal” – töltötték.

A nagy „bársonytorta-láz” a 2010-es évek közepén csúcsosodott ki. Akkoriban szinte mindenhol felbukkant: cukrászdákban, cupcake-ek formájában, sőt még red velvet-palacsinta, -keksz és -brownie is készült. A hype egyik oka a vizuális kultúra volt: az Instagram-korszakban a feltűnő színű, kontrasztos desszertek könnyen terjednek. A jelenséget a popkultúra is megerősítette: például a red velvet-torta egy ikonikus jelenetben szerepel a Steel Magnolias (Acélmagnóliák) című amerikai filmben is, ahol egy különleges armadilló alakú változat jelenik meg.

A divat azóta valamelyest lecsengett. A vörös bársonytorta nem tűnt el, de ma már inkább egy klasszikus amerikai desszertként kezelik, nem pedig szenzációként. A cukrászdák kínálatában még mindig gyakran feltűnik, különösen ünnepi tortaként vagy cupcake-ként, de már nincs akkora rajongótábora, mint amilyen tíz évvel ezelőtt volt. A trendek világában ez a jelenség természetes: ami egyszer mindenhol jelen van, az egy idő után megszokottá válik (akár a dubaji csokoládé esetében). A bársonytorta így ma inkább egy látványos, nosztalgikus desszert – amelyet sokan még mindig szívesen megesznek, csak már nem állnak érte hosszú sorokban...