Szülinapokra, névnapokra, ballagásra, egyéb ünnepekre mi, magyarok szeretjük vendégül látni a családtagjainkat, rokonainkat, barátainkat. Ilyenkor mintha nem számítana a pénz. Ilyen alkalmakra ma már sokan étteremből rendelnek: sülteket, salátákat, pogácsát, cukrászdából süteményeket, tortát. Ám nagyon sokan akadnak olyanok is, akik maguk főznek. 

A magyar rokonságok egy jó része általában igen terebélyes, ha pedig még le is szűkítik a kört, akkor is bőven megtelik velük egy nagyobb asztal. Amikor ünnepi alkalmakra összegyűlnek, szeretik vendégül látni a szeretteiket, esetleg még barátaikat is. Ugyan ma már divat étteremből megrendelni az ételeket, hogy ne kelljen bajlódni a sütéssel-főzéssel, azután pedig a mosogatással, de vannak még dögivel olyan családok is, amelyek maguk szeretik elkészíteni a terülj, terülj, asztalkámat. 

De mit szeret készíteni a magyar? Nálunk nagy hagyománya van a több fogásból álló étkezésnek: szeretjük a húslevest, a raguleveseket, egyéb előételeket mint saláták, hozzá egy kis fasírozott, valamint savanyúság, esetleg kenyér. Szeretjük a szendvicseket, a sonka- és sajttekercset, a kolbászos, sonkás, sajtos bőségtálakat. Képesek vagyunk arra is, hogy ezután még töltött káposztát együnk, aztán sülteket, rántott húst. Köretnek van rizibizi, sült burgonya, de még fehér kenyér és savanyú uborka is. Ha mindezt tíz főre készítjük el, több kiló kenyérre, több kiló húsra van szükségünk, ráadásul órákig a konyhában lehetünk. Bár tény és való, hogy a magyar háziasszonyok egy jó része ezt a széleskörű konyhai tevékenységet kifejezetten kedveli, sőt bírja is fizikummal, energiával. Nem beszélve a vendéglátásról, amit szinte kivétel nélkül nagy szeretettel és ételt kínáló kedvvel tesz meg, őszinte örömmel a szívében és az arcán, amikor csendben, esetleg történeteket megbeszélve falatozzák a nem kis mennyiségű ételeit. A magyar háziasszony ilyen, a férje pedig jól teszi, ha legalább a mosogatásban segít. Bár az igazán jó fejek a hagymapucolásban, a húsaprításban is kiveszik a részüket – hacsak az asszony nem egyedül szereti végezni az összes konyhai feladatot. Valljuk be, a magyar nőknél ez bizony nem számít ritkaságnak. 

Ám a jó idők közeledtével akad ettől egy egyszerűbb megoldás is: a grillezés. Ilyenkor a teraszra is kiülhetünk – már ha van –, de ha épp nincs tűzgyújtási tilalom, kimehetünk főzni a természetbe is, kijelölt helyekre természetesen. 

A grillben az a jó, hogy lazább, de egy kis kreativitással, utánajárással igazán színvonalas is lehet. A csirke, a marha, a sertés, de még a vadak különböző részeit is egészen különleges módokon is bepácolhatjuk. Rengeteg fűszer áll rendelkezésünkre ehhez, ráadásul számos salátát, burgonyaköretet is készíthetünk mellé. Ám ha nem érezzük magunkat nagy konyhai gurunak, pácolt kolbászokat, baconbe tekert virsliket is találunk a grillezéshez a hipermarketekben.

Ha a házi megoldásokra voksolunk, több kiló húsra lesz szükségünk, az egészen bizonyos – persze étvágytól függően, és az sem mindegy, hogy gyermekeket is vendégül látunk-e. Nekik – értelemszerűen – kevesebb mennyiségre van szükségük, ám ilyenkor valószínűleg az ő és a felnőttek étvágya is nagyobb, így nem érdemes kiporcióznunk semmit. A köretekből is érdemes bőven készítenünk. 

Remek megoldás lehet még egy jó kis vaddisznóból, bográcsban készült pörkölt, esetleg babgulyás. 

Bármelyik verziót választjuk is, egészen biztos, hogy jókat fogunk falatozni, nem beszélve a jó társaságról, esetleg a híres magyar mulatókedvről, a zenékről, esetleges közös éneklésekről, nevetésről, sztorizgatásokról… Mi ebben ugyanis nagyon jók vagyunk. A pálinkafogyasztásban is, ám tudjuk: azt csak mértékkel!