A laktózintolerancia sokak életét nehezíti meg, különösen a sajtok kedvelőiét: vágynak egy jó sajtos szendvicsre, sajttálra, sajtos pizzára. Jó hír azonban, hogy nem kell lemondaniuk ezekről az ínycsiklandozó tejtermékekről, ugyanis léteznek eredendően laktózmentes változatok is, ráadásul akad egyéb alternatíva is. Lássuk!

Számos olyan sajt létezik, amely természetes módon szinte teljesen laktózmentes az érlelési folyamat miatt. Emellett ma már sok laktózmentesített termék is elérhető a boltokban; ezek különleges technológiával készülnek.

A természetesen alacsony laktóztartalmú sajtok titka az érlelésben rejlik: készítésükkor baktériumkultúrák dolgoznak a tejben található tejcukron, vagyis a laktózon. Minél hosszabb ideig érlelődik egy sajt, annál kevesebb laktóz marad benne. Így a keményebb, hosszabban érlelt sajtokat sok laktózérzékeny gond nélkül vagy kisebb tünetekkel fogyaszthatja.

Ilyenek például:

A parmezán
Az egyik legismertebb sajttípus. A hosszú érlelési idő miatt a parmezánban a laktóz szinte teljesen lebomlik. Erőteljes, sós íze miatt kis mennyiségben is intenzív élményt ad. Ráadásul az olasz konyha rajongói kifejezetten örülhetnek, mivel az olaszok az ételeik egy részében használják a parmezánt.

A cheddar

Az érlelt cheddarok laktóztartalma rendkívül alacsony lehet. Az "idősebb" cheddar karakteresebb, diósabb aromájú, és általában jobban tolerálható, mint a frissebb változatok.

A gouda

A "fiatal" gouda még sok laktózt tartalmazhat, de az érlelt verzióknál ez a mennyiség jelentősen csökken. Az érleltebb gouda enyhén karamelles, mélyebb ízvilágú.

Az ementáli

A klasszikus lyukas sajtok közé tartozik. Hosszabb érlelése miatt természetes módon nagyon kevés laktózt tartalmazhat.

A gruyère

Gazdag, kissé mogyorós ízű sajt, amelyet sok fondüben is használnak. Az érlelési folyamat itt is jelentősen csökkenti a tejcukor mennyiségét.

A pecorino

Kemény, sós juhsajt, amely hosszú érlelése miatt sok esetben természetesen laktózszegénynek számít. Intenzív íze miatt tésztákhoz és salátákhoz is közkedvelt.

A comté

Krémesebb textúrájú, mégis hosszan érlelt sajt. Az érlelés során a laktóztartalom itt is minimálisra csökkenhet.

És ott van a magyarok egyik nagy kedvence, a trappista. Róla sokféle információ kering. A laktózmennyisége nagymértékben függ az érlelési időtől és a gyártási technológiától. A hagyományosabb, hosszabban érlelt trappista laktóztartalma alacsony lehet, így sok laktózérzékeny kisebb mennyiségben jól tolerálja. Ugyanakkor a boltokban kapható, gyorsabban készülő, lágyabb trappistákban több tejcukor maradhat. Emiatt a trappista nem tekinthető minden esetben automatikusan laktózmentes sajtnak, de bizonyos változatai közel állhatnak ehhez.

A friss, lágy sajtok általában problémásabbak lehetnek. Ilyen például a ricotta, a mascarpone is, amelyekben az érlelés hiánya miatt több laktóz maradhat.

A boltokban kapható „laktózmentes” sajtok esetében sokan azt gondolják, hogy a gyártók egyszerűen kivonják a tejcukrot a termékből. Valójában a legtöbb esetben más történik: a sajthoz laktáz enzim kerül. Ez az enzim lebontja a laktózt egyszerű cukrokra – glükózra és galaktózra –, amelyeket a szervezet már könnyebben tud feldolgozni. Vagyis a tejcukor tulajdonképpen „előemésztett” állapotba kerül. Ezért lehet kissé megtévesztő a „laktózmentes” elnevezés: sok esetben nem arról van szó, hogy fizikailag eltávolítják a tejcukrot, hanem arról, hogy lebontják azt. A végeredmény azonban a legtöbb laktózérzékeny számára valóban fogyasztható termék. Ha pedig olyan kívánnak meg, amit eredendően nem ehetnek, még mindig van alternatíva: a drogériákban kapható laktázenzim-tabletta. Ezt általában a tejtermékek előtt kell vízzel bevenniük. Mivel a laktózérzékeny szervezete nem bővelkedik az ominózus enzimben, ezt mesterségesen pótolhatják, és ez számukra bizony nagyon jó hír.