Nagyon fontos előírásai vannak a gyermekek étkeztetésének, ezeket pedig még az Emberi Erőforrások Minisztériuma határozta meg. Az erre vonatkozó rendeletet többször módosították, de a lényeg nem változott.

A közétkeztetés célja nem csupán az, hogy a gyermekek jól lakjanak, hanem az is, hogy egészségesek maradjanak. Így az intézményeknek napi több alkalommal kell biztosítaniuk az életkornak megfelelő energia- és tápanyagbevitelt. Általában a napi háromszori étkezés a megszokott az intézményekben. Ez pedig a tízórai, az ebéd és az uzsonna. A szabályok szerint a teljes napi energiaszükséglet körülbelül kétharmadát-háromnegyedét kell fedeznie a közétkeztetésnek, így a rendszer kiváltképp felelős a gyermekek egészségéért.

Az étrend összeállítása ma már jól átgondolt: a szabályozás előírja a zöldség- és gyümölcsfogyasztást, a teljes kiőrlésű gabonák előnyben részesítését, valamint a tej és a tejtermékek rendszeres jelenlétét az étrendben. Ám nagy hangsúlyt fektetnek a különböző fehérjeforrásokra is – hús, hal, tojás, növényi alapú ételek –, valamint ezek váltakozására. A rendelet konkrét korlátokat is meghatároz bizonyos összetevőkre, így a hozzáadott cukor, valamint a só és a zsiradék mennyiségére, valamint egyes élelmiszerek felhasználására is. 

Egy heti menüben több alkalommal kell főzeléknek vagy zöldségalapú ételnek szerepelnie, így a rendelet az egyoldalú – húsos – étkeztetést nem részesíti előnyben. Ezen felül legalább heti egy alkalommal halat is kell enniük a gyermekeknek. Az, hogy mindennek örülnek-e a gyermekek, az már egy másik kérdés, de tény, hogy a rendeletet megalkotók figyelembe veszik az egészségüket.

Az édességek és cukrozott készítmények szerepe korlátozott, és egyre inkább háttérbe szorulnak a magas feldolgozottságú élelmiszerek is. A gyümölcsök és a zöldségek viszont fontos szerepet játszanak a menüben.

A zsiradékok minősége és a transzzsírsavak visszaszorítása is kulcsfontosságú a gyermekek intézmények által történő étkeztetésében, így a főzdék olyan alapanyagokat használnak, amelyek ezen kritériumoknak is megfelelnek.

Az adagok és a tápanyagtartalom életkor szerint megkülönböztetettek. Például egy óvodás napi energiaszükséglete nagyjából 1200–1400 kalória, míg egy általános iskolásé 1800 körül mozog. A közétkeztetésnek ebből kell arányosan biztosítania a megfelelő mennyiséget, figyelembe véve a növekedés, a fizikai aktivitás és az egyéni szükségletek különbségeit is.

A téma legérzékenyebb pontja mi más is lenne, mint a finanszírozás? A fenntartótól függ, hogy milyen minőségű ételeket tesz a gyermekek elé, ám azzal nem árt tisztában lenni, hogy nem áll a rendelkezésre valami hatalmas összeg… Jelenleg az ellátásra jellemzően néhány száz forinttól nagyjából ezer forintig terjedő napi nyersanyagköltség jut. Nyugodtan kijelenthető tehát, hogy igencsak szűkös a keret, ám ettől függetlenül igyekeznek a gyermekeket megfelelően ellátni – persze hangsúlyozottan nem feltétlenül sikerül ám az ízlésüknek megfelelően. Így sokszor pazarlás is lehet a végeredmény, az üres pocakokról nem is beszélve. 

Gyanítható, hogy a legtöbb gyermek ódzkodik például a főzelékektől, pláne akkor, ha azt nem az édesanyjuk vagy a nagymamájuk készíti el. Valljuk be, a felnőtt ember emlékeiben sem feltétlenül gondolunk jó szívvel az óvodai vagy az iskolai menzára. A tányérokat sokszor toltuk el magunktól, ez javarészt manapság is igaz lehet, de szerencsére azért olykor-olykor mindig akad egy-két olyan fogás, amire éljeneznek a gyerekek. Az igazi örömujjongás viszont gyanús, hogy akkor történik, amikor az édesanyák hozzák a vacsorát… Viszont addig is kell étkeznie valamit a csemetéknek, és ha éppen az ételek élvezeti értékéről nem is gondoskodik megfelelően a rendszer, legalább a megfelelő kalóriabevitelről és (némiképp) a változatosságról igen.